Először is: ezt egy elég depressziós állapotomban irtam,ha látszik ha nem.és a barátnőmnek.Vagyis megirtam és elküldtem neki,mert ő megérti.Na nem lényeg.xd Tehát nem úgy lett iródva,hogy most felkerüljön valahova,és tetszedjen embereknek,csak gondoltam felrakom.Lehet nem fogjátok érteni,lehet rosszul irok,és lehet vannak hibák is. ( Kell tudni rólam,hogy amikor sokmindent akarok belefoglalni egy szövegbe összevisszaság lesz.Igeidőket cserélek,személyt cserélek,nézzétek el)
Reménytelenség,hiányérzet...
Szerintem ez a két érzés,mindenkiben ott rejtőzik.Reménytelen szerelem,esélytelen vágyak...sajnos ezek olyanok,amiktől az embernek rossz kedve lesz.De még mennyire rossz.
A boldogság az egyik legfontosabb dolog az életben,de sajnos,sokaknál elurakodik a szomorúság,és hasonló rosszak. Sokak erősek,de sajnos,akadnak olyanok,akik gyengék.nagyon is gyengék.
Sose hittem volna,hogy a szerelem ilyen.Ilyen...ilyen...jó,boldog,szomorú,sirós,megbántós..és még sorolhatnám.Persze a rosszak,inkább a "szakitás" után vannak.Ezt is az egyik fél jól éli meg.Boldog lesz.A másik meg összeomlik.Önbizalma,kevés boldogsága 0 alá kerül. Mostmár nem érzi,hogy van értelme reggelente felkelni.és egyáltalán Élni...És igen...a szerelem "jön-megy"...de,nem minden esetben. Érdekes módon sokaknál már a legelső nagyon mélyen van. Vagyis,akármi történjen,ott van az a szikra,-akár lángnak is lehet nevezni- a lelkünk mélyén. Ami nem akar elmúlni.Még akkor sem,amikor egyedül maradtunk...ott van...egyre erősebb..és egyre gyengébbé tesz.Gyengévé tesz a reménytelenség,a hiányérzet.
És...persze,van az a mondás,hogy sosem kell egy fiúnál lemaradni,mert jön a következő..vagy valami ilyesmi. Lehet...nem tudom.Lehet sose tudom meg.Vagy talán..egyszer,valamikor későre elmúlik ez az érzés. Talán minden érzés elmúlik. Amnézia..hmm.nem is rossz.Persze tudom,az nem jó..de gondoljunk csak bele...minden rossz emlék kitörlődne. Vagy a jók,amik a jelenben már szomorúságot jelentenek. igy taln tiszta lappal kezdhetnénk.Vagy akár lenne egy "delete" gomb..de,ez mind lehetetlen.Ez az élet..a jó és rossz dolgok váltogatják egymást.Élveznünk és értékelnünk kell minden jó dolgot.Mert ha azokat értékeljük,talán rájövünk,hogy mégse olyan rossz az élet. De,lehet akármilyen optimista az ember,nem mindig csak a jó dolog történik.
Sokszor érezzük,hogy az élet igazságtalan... mások szépek,csinosak,jófejek,jó életük van,megbizható,jó barátai vannak,szerető szülei.Mintha egy tündérmesében élnének..nem is tündérmese,,csak a szép valóság..és mások mind csak a rosszat kapják. szülők nélkül,barátok nélkül.egyedül...estleg étlen,szomjan..Másokat minden nap szivatnak,csúfolnak. Nem tudják,mennyire rosszul esik az illető személynek.Az önbizalma egyre lennebb megy..olyan dolgokat csinál,ami nem jó..de csinálja,mert jobban érzi magát.
Emlékek...
Hirtelen sok jó dolog jut az ember eszébe,de még több olyan,ami elszomorit. Elvesztett barát,elhanyagolt kapcsolat. Furcsa belegondolni,hogy az az ember,akivel sok jó dolgot átéltél,érezted,hogy nagyon fontos számodra egyszerűen kilép az életedből. És...egszercsak hiányérzeted lesz. Minden dologról ő jut eszedbe..és tényleg mindenről..legyen bármi: vidám zene,szomorú zene,film,kép,pad...akármi..Egész nap érzed..valami hiányzik..aztán rájössz...az egész napi beszélgetések Vele.Vele..aki annyira fontos volt neked..és te is hitted,hogy te neki..aztán,mikor boldog voltál,hirtelen jött a pofáraesés. Tévedtél...Jön a "búcsúbeszéd"..és mintha ott se lett volna,kisétál az életedből. Persze,ott hagyva minden emléket,szenvedést. Ő boldog. Te...te...összeomlasz.
Próbálod úgy változtatni az életedhogy jól érezd magad. Próbálsz megváltozni...máshogy öltözni,máshogy viselkedni..egyszerűen más lenni..de..sosem lehetsz a régi.
|