Végre mondhatom, hogy volt egy kicsit eseménydúsabb hetem. Mondtam, hogy megyek Bulgáriába apummal, mert oda kell vigyen valami árut. Nem nyaralni mentem, hanem csak igy utazgatni.
Bulgáriáról pár szó
Reggel indultunk, tatám kivitt a gyárhoz, ahonnan apum indult. Pár óra múlva mondtam apumnak, hogy majd álljon meg egy benzinkútnál, hogy menjek wc-re, és hogy majd vegyek egy fagyit. Azt mondta, majd megáll a Carrefournál Ploiesten. Mondtam oké, ahogy akarod. Mikor odaértünk láttam, hogy egy nagy mall van, tele jobbnál jobb üzletekkel (nem azt akarom mondani, hogy most csak ezekből vásárolok, esetleg akkor, hogyha leárazás van ) pl: Bershka, Zara, New Yorker, H&M, Pull&Bear és a többi. Jól jártam, mert apum vett 3 pólót. Ezután mentünk tovább, semmi érdekes nem történt. A határnál sem kellett sokat állni, mint 3 évvel ezelőtt. Akkor javitották a hidat románia és bulgária között és nehezen lehetett közlekedni. Olyan is volt, hogy 8 órát álltunk és vártuk végre átmenjünk. Átérve bulgáriába se volt nagyon sok érdekes dolog. Azt még mindig bánom, hogy nem láthatok városokat belülről, mert kiváncsi vagyok tényleg olyan lerobbantak-e, mint ahogyan kivülről látszanak. De legalább igy nincs nagy forgalom. Amúgy a bulgárok nagyon hülye sofőrök. Amikor ott vagy a hátukba nagyon lassan mennek, és amikor lássák, hogy akarsz előzni, már egyből 140-el mennek. És kb ilyen hármassával mennek egymás után. Nagyon durva, és idegesitő. Estére oda is értünk, és beálltunk, hogy üritsenek le. Addig apummal kajáltunk és néztük a negyediket. Nem voltam álmos, de muszáj volt valahogy aludjak, hogy apum is nyugodtan tudjon aludni. Valahogy elaludtam, és persze arra ébredtem, hogy megvagyok fagyva. Nem tudtam,hogy nyitott ablakkal aludtunk. Reggel indultunk hazafele, és ugyanaz az eseménynélküli utazás, de azért jó volt nézelődni. Hazafele megint megálltunk annál a mallnál, vettünk 1 rövidnadrágot, 2 hosszút és egy pólót. :DDD Kérdéses volt, hogy érünk haza, mert a főnök nem hagyta, hogy apum többet tankoljon, ezért a hegyes és kanyaros helyen nem tudtuk, hogy fogunk leérni. Ment a kocsi, egy darabig nem volt baj. Vagyis addig amig felfele mentünk. De miután már ereszkedtünk lefele, kezdtem félni. Apum beszélt telefonon, és mondta, hogy na meg is állt a motor. Én itt bepánikoltam. Hogy nagyon veszélyes éles kanyarokba mi lesz velünk, ahol lehet minimum 100 métereket zuhanni. Nem tudtam, hogy akkor lehet-e irányitani a kocsit stb. Mentünk lefele, csak úgy... Kicsit egyenesebb helyre értünk és akkor valahogy beindult a motor. Apum nagyon mérges volt, meg is értem. Igy már könnyebben hazajuttunk. 

A tusványosos beszámolóm lehet később lesz, mert szarul érzem magam, ezt is kb 1,5 óráig irtam...