Már régóta érzem,hogy muszáj ezeket a dolgokat kiadjam magamból.Érzem,le kell irjak,de azt nem tudom megmondani miért.Mert csak.Nem lesz jobb semmi tőle,sajnos,jó is lenne.Szóval annyi dióhéjban az egész,hogy "barátok".Nagyon azt érzem nincs egy nagyon jó barátnőm,akivel egész nap beszéljek,együtt legyünk majdnem minden nap,hülyéskedjünk.Ilyenkor az ilyen gyerekkori barátságoktól sirni tudnék,hogy nekem miért nem lehet egy,mondom EGY igazi barátom.Gyerekkoromban sem volt sok barátom,egyedül az unokatesóm,akivel kint voltam játszani(de vele se szerettem,mert mindig sértegetett).
A suliba se volt legjobb barátnőm.Volt,mikor jól kijöttünk egymással,és egy pár hónapig tényleg nagyon jóba voltunk,de más társaságot kapott.Ami -ezek szerint- jobb volt nálam.Megértem.-Most inkább nem kezdenék egy hosszú önutálós dologba-.Nyolcadikban nagyon jóba lettem a padtársammal.Tényleg rengeteget hülyültünk,mindent elmondtunk egymásnak.Ami még mindig bánt,hogy egyszer év vége előtt kb 2 hétig is azt mondta,mennyire irritálja X.Meg akarja mondani neki,hogy többet nem akar vele barátkozni,mert lehúzza őt,mert gyerekes stb. Mind halogatta ezeket a dolgokat.Aztán jött a tábor,ahol érdekes módon mindenhova EGYÜTT mentek.Én meg levoltam szarva.Mintha semmit se mondott volna azelőtt X-ről.Annyira bántott.Egész három nap alatt búskomor arccal ültem,mentem,vagy csináltam akármit is.Egyik este még jól ki is borultam és vagy két órán át sirtam,de nem mondtam el az igazi okát.Egy ideig gondoltam,hogy na ,megint csak olyan 'sima' barátok,vagyis,hogy egyszer-egyszer beszélgetnek.(mivel vége lett a nyolcadiknak,s külön osztályba vannak).De nem.Tévedtem.Megint sok helyre együtt mennek,s nagyon jóba vannak.Zavar,hogy velem alig törődnek,pedig tényleg nem értem miért nem.
Kilencedikben éreztem,hogy végre,van egy olyan személy,akire azt mondhatom,hogy ő a legjobb barátnőm(persze neki még voltak nagyon jó barátnői) Tényleg mindent megbeszéltünk és rengeteget hülyéskedtünk.Teltek a napok,hetek,hónapok és egyre jobban jóba lett egy másik lánnyal az osztályból.De annyira jóba lett,hogy én mondjam úgy le is lettem szarva.Alig beszélt velem,mert egyvégbe a másikkal volt.Sokszor jött hogy elbőgjem magam.Ezek miatt is . . .
Aztán ez az új padtársam megismerkedett( az előbb emlitett) X-el,mikor voltunk bulizni.Jó,gondoltam,hogy épp ,hogy majd köszönnek egymásnak és ennyi.De egyre jobb barátnők lettek.És én újból le lettem szarva.Sokszor engondolkodok,hogy egyáltalán lát engem valaki?! Érdekes,hogy a mondhatni volt két legjobb barátnőd majdnem legjobb barátnők lettek,kiszoritva,elhanyagolva téged.
Most nem önsajnáltatni akarok,csak egy igazi barátot ,és azt,hogy a barátaim ne hanyagoljanak el.Próbálok változtatni magamon,hogy ha talán más lennék,akkor már törődnének velem.De nem megy.Nem tudom mit csináljak.
Egy személy van,akire mondatom,hogy legjobb barátom.Vagyis nem tudom.Vele jóba voltam kilencedik elején is,de nem volt szoros a kapcsolat.A legszorosabb 1-2 hónapja volt,mikor mindketten nehéz időkön mentünk át.Tényleg mindent elmondtunk egymásnak és támogattuk egymást,amikor a pasik miatt(és több más dolog miatt) ki voltunk készülve.Sokszor a hülyeség is csak úgy folyt belőlünk.De egy hónapja megint el kezdtem érezni,hogy mintha távolodnánk el,és ezt nem akarom.
De ha az egész igy folytatódik,nem lesz jó vége...